Már szinte mindenki hallott a Bokodi-tavon elhelyezkedő "lebegő faluról", amit sokan - csipetnyi túlzással - a magyar Maldív-szigetekként is emlegetnek. Belföldi és külföldi utazási irodák által szervezett buszos kirándulások, családi kiruccanások, és páros programok kedvelt célpontja lett a Bokodi-tó. Rengeteg cikk, és gyönyörű fotósorozatok járták be az internetet a tóról, ám ebben az esetben is igaz a közhely, miszerint nem minden az, aminek látszik.
Az eddigiektől eltérően, ebben a cikkben egy más megközelítésből szeretném bemutatni Magyarország lebegő faluját. A Bokodi-tó teljes, valódi arcát szeretném megmutatni. Számtalan cikk és fénykép született online, melyek mesébe illő látványt nyújtanak, s kíváncsiságot keltenek az emberekben. Hol lehet ez a hely? Vajon élnek emberek ezekben a kis kunyhókban? Tényleg ilyen gyönyörű lehet a valóságban is? Tömérdek profi fotós ragadott fényképezőgépet, hogy megörökítse a Bokodi-tavat, de az amatőr fotókból, szelfikből sincsen hiány. A közösségi oldalakon ezeknek számtalan változatával találkozhatunk. Tehát nem fér kétség ahhoz, hogy a Bokodi-tó 2-3 év alatt népszerű turista célponttá nőtte ki magát, melyet az előbb említett fényképek is bizonyítanak. Izgatott emberekkel teli buszok és autók érkeznek a Bokodi-tóra, annak a reményében, hogy valami szépet, különlegeset és megnyugtatót fognak látni.
A Bokodi-tó története
A Bokodi-tavat az 1960-as évek elején létesítették az oroszlányi erőmű hűtőtavaként. Eleinte még úgy vált ismertté, mint "a tó, amely sosem fagy be", hiszen az erőmű által termelt hulladékhő miatt a tó vize még télen sem fagyott be, egészem 2016 januárjáig, amikor is az erőmű leállásával a Bokodi-tó vize is befagyott első alkalommal. Ez pedig még komolyabb érdeklődést keltett az emberekben. A jelentős horgászparadicsom kialakulása mellett, televíziós reklámok és videoklipek forgatásának is adott már helyszínt a Bokodi-tó, továbbá évről-évre egyre több turista kíváncsi a tó és a cölöpökre épített kis házak milliőjére.
A probléma
Először is azt tudni kell, hogy majdnem minden interneten fellelhető fotó egy szögből, és mindig ugyanazon az 50 méteres partszakaszon készül, ami bizony kétségkívül szép. Ám arról senki sem beszél, vagy készít fotót, hogy az oda vezető út, vagy a környék szépen szólva nem nyújt túl kellemes látványt. Oda érkezve csalódást okozhat a tó környéke, hiszen az első dolog, ami a szemünk elé tárul, az szemét, rengeteg szemét.
Fontos megemlíteni, hogy a tó népszerű része nem Bokodon, hanem - a mellette elhelyezkedő városban - az oroszlányi partszakaszon található. Szomorú azt látni, hogy az ott élő emberek semmit sem tesznek a terület rendberakásának, tisztán tartásának érdekében. Vajon kinek a felelőssége, kinek a hatásköre alá tartozik ennek a területnek a hulladék elszállítása? A szeméttároló körül, az eldobált háztartási hulladékoktól kezdve, a veszélyes hulladékokon át, az elektronikai-, és fémhulladékokig minden megtalálható. Sajnálatos módon az emberek illegális szemétlerakóhelyként használják ezt a helyet.
Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy miért nem szúrja ez senkinek sem a szemét? Van egy város, egy közösség, és adott egy szép hely, amiben van fantázia és aminek hirtelen megnő a turisztikai forgalma. Adva van egy lehetőség, hogy valamire büszkék legyünk, hogy valamit adni tudunk az embereknek, ezenfelül valami, amiből a település profitálhatna is. Mit tehetünk ilyenkor? Kihozzuk belőle a maximumot? Vagy inkább nem teszünk semmit...
Félreértés ne essék, én nem szeretnék senkit sem lebeszélni a Bokodi-tó látogatásáról, hiszen közvetlenül a parton, vagy akár a stégeken üldögélve, ténylegesen különleges látvány tárul a szemünk elé és rendkívüli nyugalom képes megszállni az embert.
Ennek ellenére, úgy gondolom, hogy jobb, ha mindenki tisztában van a valósággal mielőtt útnak indul a lebegő falu felkeresésére. A célom az, hogy felhívjam a megfelelő emberek figyelmét, és elérjem, hogy kezdjenek valamit ezzel a kialakult helyzettel. Lássuk már meg azt, ami az orrunk előtt van! Ne pocsékoljunk el egy ilyen nem mindennapi, egyedülálló látványt nyújtó "kincset", mint a Bokodi-tó.
